Egy túlsúlyos férfi eldöntötte, hogy ideje leadnia néhány kilót. Elmondta a kollégáinak, hogy fogyókúrába kezd, és mostantól nem hoz fánkot az irodába. Tudta, hogy nehéz lesz megállnia, hogy ne ugorjon be a pékségbe munkába menet, de elhatározta, hogy erős marad, és ellenáll a kísértésnek.
A munkatársai meglepődtek, amikor egyik reggel egy nagy doboz fákkal jelent meg az irodában. Amikor emlékeztettek a fogyókúrájára, ő csak mosolygott.
– Ezek nagyon különleges fánkok – magyarázta. – Amikor elindultam az irodába ma reggel, tudtam, hogy a pékség előtt fogok eljönni, és arra gondoltam, az Úr talán szeretné, ha ma fánkot ennék. Nem voltam benne biztos, szóval így imádkoztam: “Uram, ha szeretnéd, hogy megállják és vegyek fánkot, akkor add, hogy legyen egy szabad parkolóhely közvetlen a pékség előtt!” Biztosan tudjatok, milyen nehéz a pékség előtt szabad parkolót találni.
– Szóval találtál szabad parkolóhelyet? – kérdezte az egyik munkatársa.
– Igazi csoda volt! – válaszolta a férfi. – Mire nyolcadára megkerültem a háztömböt, találtam egyet!

Ne feledjük el, hogy Isten akarata nem mindig egyezik a miénkkel! Amikor azért imádkozunk, hogy Isten akarata legyen meg, nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy rávegyük Istent: tegye rá a pecsétet arra, amit mi már úgyis eldöntöttük. A Biblia azt mondja, hogy a szívünk gonosz és “csalárdabb mindennél” (Jeremiás 17,9). Amit mi akarunk tenni, az legtöbbször nem egyezik azzal, amit Isten akar, hogy tegyünk.
Jézus nem akart kereszthalált halni, de nem követelőzött, hogy az Ő akarata legyen meg, hanem így imádkozott: “Atyám… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lukács 22,42). Isten mindig tudja, mi a legjobb a számunkra. Engednünk kell Neki, azt tenni, amit Ő akar, nem pedig azt, amit mi.

Wayne Rice: Fején a szöget 4.